Amit tudnod kell a lavinákról

Minden alpesi sízőnek, snowboardosnak ismernie kell a lavina kialakulásának körülményeit, a veszélyek fő okait és a menekülési lehetőségeket.

 Saját és társaink biztonsága, testi épségének védelme miatt fontos, hogy tisztában legyünk azokkal a körülményekkel, amelyek kedveznek a lavinák kialakulásának.

A lavinák veszélyességi fokozatai

Európában a lavina előrejelzést 2003-ban egységesítették, a terep lavinára való 'hajlamát" 5 kategóriába sorolták.

1. Alacsony, színjelölése: világoszöld

Hó stabilitás: a hótakaró összefüggő, stabil.
Lavinára való hajlam: lavina megindulása csak egyes erősen túlterhelt, meredek, nagyfeszültségű lejtőkön, illetve vízmosásokban, szakadékokban várható. Felületi csuszamlások csak nagy terhelésnél, és kis kiterjedésben lehetségesek. Általában biztonságosak a hóviszonyok, kedvezőek a túrázás és síelés feltételei, óvatosságot igényel viszont a homorú lejtők keresztezése.

1. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha hosszabb ideje nem hullott friss hó,nem fúj erős szél és alacsony a napi hőmérséklet- ingadozás.

2. Mérséklet, színjelölése: sárga

Hó stabilitás: a hótakaró néhány lejtőn közepes kötöttségű, de általában stabil.
Lavinára való hajlam: lavina megindulása csak a meredek, füves, szélvédett lejtőkön valószínű, síelők vagy turisták által okozott túlterhelés következtében. Kisebb spontán lavinák előfordulhatnak. Általában kedvező viszonyokat találunk a túrázáshoz, de ügyelnünk kell a helyenként előforduló veszélyzónákra (pl. homorú lejtők). A hótakaró a szokásos elővigyázatossággal sítúrákra, magashegyi túrákra nem jelent különleges veszélyt.

2. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha: az elmúlt 3 napban a hótakaró vastagsága legfeljebb 20 cm-rel nőtt; a széllökések sebessége legfeljebb 12-22km/óra (5 m/s); a hőmérséklet napközben meglehetősen stabil.

3. Közepes, színjelölése: narancssárga

Hó stabilitás: A hótakaró gyenge kötésű, helyenként instabillá válhat.
Lavinára való hajlam: A meredekebb lejtőkön csekély terhelésre, akár egy magányos síelő vagy túrázó alatt is megindulhatnak lavinák. Előfordulhatnak közepes méretű, ritkábban nagy kiterjedésű spontán lavinák is. A túrázási lehetőségek korlátozottak, és kiváló helyzetértékelési képességet követelnek. Túrázni és síelni csakis olyan helyeken ajánlott, ahol az útvonal nem metszi a természetes lavinalejtőket.

3. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha az elmúlt 3 napban a hótakaró vastagsága 40 cm-rel (a szél által feltorlaszolva 30 cm-rel) nőtt;
havazás során a széllökések sebessége kb. 40-56 km/óra (10-15 m/s); a napi hőmérséklet-ingadozás meglehetősen nagy.
A lavinabalesetek 54%-a 3-as (közepes) veszélyességi foknál következik be, amelyet nem veszünk elég komolyan!

4. Magas, színjelölése: piros

Hó stabilitás: A hótakaró a legtöbb lejtőn gyenge kötöttségű.
Lavinára való hajlam: A meredek és közepesen meredek lejtők jelentős részén csekély terhelésre is várhatóak lavinák. Sok közepes és nagy spontán lavina indulhat meg. A túralehetőségek nagyon erősen korlátozottak, és nagyon nagy tapasztalatot követelnek.

4. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha: 3 napon belül a hó vastagsága 40-70 cm-rel (a szél által feltorlaszolva 50 cm-rel) nőtt; a havazás során a széllökések sebessége 72km/óra (20 m/s) fölött van.


5. Nagyon magas, színjelölése: piros-fekete kockás

Hó stabilitás: A hóréteg általánosan gyenge kötésű és instabil
Lavinára való hajlam: Általános lavinaveszély van, számos nagyobb spontán lavina alakulhat ki már kevésbé meredek lejtőn is. Sítúrák általában nem lehetségesek.

5. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha: az elmúlt három napban a hóréteg vastagsága 70-100 cm-rel (a szél által feltorlaszolva 50-80 cm-rel) nőtt;
havazás során a széllökések sebessége 72 km/órát (20 m/s-ot) meghaladó mértékű. A hőmérséklet-változás gyors.


A lavinák főbb fajtái

Vizes hó-, vagy alaplavina – jellemzően a tavaszi időszakban előforduló, erős hanggal és robajjal elinduló lavina, melynek során a hóréteg saját súlyánál fogva, teljes keresztmetszetében lecsúszik a hegyoldalról. Akár az első hóréteg is lecsúszhat a füvön vagy a sziklán, az ilyen, kora télen pusztító alaplavinák során a meleg felszínre hullott hó alulról átnedvesedik, s így rendkívül gyengén kötődik a talajhoz. A tavaszi felmelegedés során az erős napsugárzás és felmelegedés hatására a hó teljes mélységében átolvad, meglazul, de a hó felszín alatti olvadékvizek is jelentősen alámoshatják. A nedves hó-lavina sebessége lassú, fajsúlya óriási, emiatt nagyobb méretű szikladarabokat sodorhat magával, fákat törhet ketté vagy csavarhat ki tövestől, ami tovább növeli pusztításának erejét.

Deszkalavina az egymásra rakódott, különböző típusú hórétegek nem egyenletes kötődése miatt alakulhat ki. Az egymásra rakódott hórétegek nem állnak össze egységgé, és a konkrét repedések mentén, roppanó mély hang kíséretében elmozdulhatnak, gyakorta a síelők és hódeszkások mozgásának köszönhetően. Egy korábbi, leülepedett rétegen – ami lehet az eltemetett zúzmara vagy a kipárolgással szivacsossá gyengült régebbi hóréteg, vagy éppenséggel a sima, kemény, jeges felület – a táblákba összeállt rétegek a meredek lejtőre sütő déli nap hatására könnyedén elmozdulhatnak. Nagyobb táblákban indul, majd egyre kisebb darabokra töredezve, félelmetes, akár 250 km/óra sebességgel száguld le a hegyoldalon. A leszakadás szélessége akár több száz méter is lehet, a leszakadó táblák szélességének megfelelő párhuzamos pályán pusztít, óriási sebességével masszaként csúszik le a hegyoldalon. Ha keményebb rétegekből áll, vonatként gázol el mindent, ami az útjába kerül, legyen az erdő, vagy ember.

Laza hó- vagy porhólavina havazás közben vagy nagyobb havazás után kialakuló friss, könnyű hó alkotta lavina. Kialakulásához a régi és új hóréteg közötti nem megfelelő kapcsolat, másrészt a két hóréteg hőmérsékletkülönbség vezethet. A terepen könnyen beazonosíthatjuk, ugyanis mint a habot könnyen elfújhatjuk a havat. Ha a felszín körülöttünk könnyedén berogy, nagy a veszélye, hogy megindul a hóréteg. Mély basszus hangot hallatva indul el, amit először inkább csak érzünk, mint hallunk. A legkönnyebben elinduló porhólavinák lefelé szélesedő palástként, folyadékszerűen hömpölyögnek lefelé. Elsősorban nem a hó súlya, hanem irtózatos, akár 400 km/órát is elérő sebessége, valamint az ennek köszönhető légnyomáskülönbség miatt veszélyes. Sebessége miatt az előtte haladó lökéshullámok már megérkezése előtt képesek fellökni az embert. Az útjukba kerülő levegővel keveredve hatalmas felhőként lezúduló porhólavinák apró szemcséi miatt a tüdőbe kerülő hómennyiség fulladást okozhat. A mögötte keletkező óriási légnyomáskülönbség minden mozdíthatót magával ragad, ezzel is sérüléseket okozva a lavinába kerülőnek. A nulla fok alatt keletkező porhólavinát a hó saját súlya, vagy akár a szél is elindíthatja. Nagyobb havazást követően célszerű 3-4 napot várni, és csak a lavinák lerohanása, illetve a hóréteg leülepedése után kimerészkedni a veszélyes hegyoldalakra.

Jéglavina főként a gleccsereken fordul elő. A jégfelületek, gleccserek, függőgleccserek egyes részeinek leszakadását dörrenés-szerű, szisszenő, éles hangok sűrűsödése jelzi. Jellemzően a napkelte és napnyugta körüli órákban fordul elő.


Hogyan előzhetjük meg, illetve kerülhetjük el a lavinát?

A sportolás megkezdése előtt tájékozódjunk az aktuális lavinahelyzetről. Amennyiben nem vagyunk bizonyosak benne, hogy a kirándulás útvonala és célpontja lavinaveszélyes területen található-e, kérjünk információt a Hegyi mentőszolgálattól vagy érdeklődjünk a közeli sípályákon. Soha ne menjünk egyedül lavinaveszélyes terepre! Téli túra, síelés során mindig csak a jelzett és engedélyezett utakat használjuk, és lehetőleg soha ne menjünk egyedül téli túrára. A szálláshelyeken található túranaplóba mindig jegyezzük fel a tervezett túra útvonalát, és megbecsült teljesítési idejét. Mobiltelefonunkba jegyezzük be a Hegyi Mentőszolgálat telefonszámát, hogy bajba kerülés esetén a lehető leggyorsabban segítséget tudjunk kérni.
Mindig legyen nálunk Pieps (jeladó-vevő készülék), lavinaszonda (rövid darabokból álló, összerakható keresőrúd), hólapát. Tanuljuk meg és gyakoroljuk ezek használatát és ne csak a zsákunkban tároljuk ezeket az eszközöket. A túra megkezdésekor kapcsoljuk be a jeladókat, és ellenőrizzük azok helyes működését adó és kereső üzemmódban egyaránt! A túrabot, síbot pántját ne rögzítsük a csuklónkra! (ezek lehúznak a mélybe, ha elsodor egy lavina).
A túra során felfelé menet, valamint lesikláskor is tartsunk kellő távolságot egymástól, mert így remélhetőleg egyszerre csak egy ember tartózkodik kitett, veszélyes helyen. Addig a többiek figyelik és segítséget tudnak nyújtani, ha szükséges. Az egymás közelében túrázók/síelők hatványozottan terhelik a hótakarót.
Lefelé menet a fordulókat mindig nagy sugarú körben tegyük, ugyanis hirtelen kanyarodással veszélyesen megterheljük a hótakarót.
Meredek lejtőkön nagyobb társaságok váljanak 4-5 fős csoportokra. Felmenetben illetve gyaloglás közben az egyes túrázók minimum 10 méteres távolságból kövessék egymást. Kerüljük a kötelékben síelést, az ugrásokat és az esést.

 

Mit tegyünk, ha már benne vagyunk a slamasztikában?

Ha már lavinába kerültünk, észleljük a bajt, akkor a teendők a következők:
Amíg lábon vagyunk, próbáljunk meg kicsúszni, futva, vagy ha már másként nem megy úszó mozdulatokkal kitérni a lavina szélének irányába. Erre elsősorban laza hólavina esetén van esély, vagy akkor, ha egészen a lavina szélén vagy az omlási pályáján tartózkodunk.
A lavinák többsége úgy áramlik, mint egy folyó: középen a leggyorsabb és a legmélyebb. Próbáljunk meg minél kevesebb havat nyelni és tüdőzni.
Szabaduljunk meg a sílécektől és botoktól. A lécek és botok - ha rajtunk maradnak - sajnos horgonyként húznak minket a hótömeg aljára. A rögzítő szíjak lehetetlenné teszik, hogy gyorsan szabaduljunk meg a sílécektől és a botoktól. Előnyösebb, ha a síbot szíjain nem bújtatjuk át kezünket.
Ha van légzsákunk, haladéktalanul nyissuk ki, ha van Avalung-unk (a hó alatti légzést elősegítő, a túlélés esélyét jelentősen megnövelő készülék), csutoráját vegyük a szánkba!
Próbáljunk meg a lavina felszínén maradni, és magunkat a hótól megvédeni.
Ha ez nem megy, akkor kuporodjunk össze, ökölbe szorított kezünket húzzuk az arcunk elé még mielőtt megáll velünk a lavina! Ha tudunk mozdulni - szerencsénk van: a felszín közelében vagyunk, laza hó vesz körül bennünket. Ha nem bírunk mozdulni, ne erőltessük: a hó satuként szorít bennünket. Idejében arcunk elé rakott kezünkkel azonban kaparhatunk magunknak egy légüreget, mely túlélésünk záloga lehet! A felmérések szerint e nélkül átlag 4 percig bírja az áldozat. Ha kész a kis légző-üregünk, próbáljunk nyugodtan lélegezni, minél kevesebb energiát használni, bízni jeladónkban és társainkban.
Az omlás érezhető megállása előtt vegyünk mély levegőt! Ez később biztosíthatja a mellkas szabad mozgását. Ha megállapodott az omlás, állapítsuk meg helyzetünket, merre van fel – és le. A kicsurgó folyadék (nyál) megadja az irányt. Ha nem vagyunk mélyen betemetve, megpróbálhatjuk kimenteni magunkat, de ha nem sikerül, fölöslegesen ne fogyasszuk energiánkat és oxigénünket, hanem nyugodtan várjunk. A hó alatt sok féle hangot jól hallunk (lépéseket, beszélgetést), de minket csak nagyon-nagyon közelről hallhatnak meg! Ha módunk van rá, a levegővételhez szükséges üreget bővítsünk az arcunk előtt, sőt ennek felületét próbáljuk rendszeresen kaparni, mert az üreg falára csapódott pára jégréteget alkotva elzárhatja a levegő utánpótlás lehetőségét.
Ha a hó alatt a kihűlés veszélye nem fenyeget, az elalvást nem kell mindenáron elkerülnünk, mert az csökkenti az oxigénfelvételt, és több idő maradhat a mentésre. Minden felesleges erőfeszítés vagy izgalom növeli a légzést, és csökkenti a túlélési esélyt. Tudjuk, hogy nehéz adott esetben ezt betartani, de meg kell nyugodni és várni.


Fontos tényező az idő! A mentés lépései

A lavinaáldozatok 30%-a a sérülésekbe hal bele, beleértve a betemetetteket, és azokat is, akik nem kerültek a hó alá. Azok közül, akik nem szenvedtek halálos sérüléseket, szinte mindenki (92%) túléli az első 15 percet! A teljesen betemetett áldozatok többsége a következő 20 percben veszti életét fulladás miatt. A leghatásosabb, ha van lavina adóvevő, de azonnal értesítsük a hegyi mentőket. Ha szemtanúi vagyunk egy lavinának és társaink is bajba kerültek, figyeljük és jegyezzük meg hol tűntek el. Tekintsük át a helyzetet, mérjük fel a további veszélyeket.
A keresést mindig a legtapasztaltabb túravezető (oktató vagy síző) irányítsa (amennyiben a mentőosztag és annak vezetője nincs a helyszínen), mert a keresésnek összehangolt csapatmunkának kell lennie. A lavina megállapodása után azonnal jelöljük meg azt, hogy az eltűnt hol került bele a lavinába, és hogy hol láttuk utoljára. Nem zárható ki további lavinák lezúdulása sem, ezért ha lehetséges állítsunk egy őrt lavina biztos helyre, aki áttekinti a terepet, és jelezheti esetleges újabb lavina keletkezését.
Ha többen vagyunk, akkor legalább egyikünk azonnal kezdje meg a keresést. Ha megtaláltunk valakit, azonnal kapcsoljuk ki a jeladóját, hogy ne zavarjon be, ha több személyt is keresni kell. A helikopteres mentés az Alpokban átlagosan a riasztás utáni 45. percben képes a helyszíni tevékenységre, vagyis akkor, amikor a túlélési esély már csak 35-40 %-os! Így inkább a gyors sporttársi segítségben lehet bízni!


További hasznos eszközök

A hó alatti légzést elősegítő készülék,(Avalung) kiszűri az elhasznált szén-dioxidot. Az elhasznált levegő vissza légzése eszméletvesztést okozhat. Az Air Bag System, ABS, levegővel vagy nitrogénnel palackból fölfúvódó ballon, amit a hátizsákra lehet rögzíteni. A könnyű ballon nem engedi a lavina aljára a sízőt/túrázót, az nagy eséllyel a felszínen marad.

 

 

 

2011-12-01 11:07:49

Címkék:

Kommentek

Hogy mik vannak? Szólj hozzá regisztráció vagy bejelentkezés után!

További hírek

Összes hír

SíTV a Facebookon!